2014. március 31., hétfő

Amikor félig üres, és amikor félig teli

Amikor félig üres a poharam, akkor már mindjárt negyvenéves leszek. Nincs se gyerekem, se karrierem. A szüleimmel alig találkozom. Szenvedek a ragaszkodásuktól, teher a szeretetük. Elhanyagolom a barátaimat. A véleményüket elengedem a fülem mellett. A nyavalyáikat legyintem, kinevetem, felnagyítom, majd lekicsinylem. Aztt látom, hogy öregszem. A térdem és könyököm körül megroggyant a bőröm. Szemem körül a szarkalábak repdesnek, ha elnevetem magam.  Versenyt futok az idővel, és csókolómmal köszönnek már a felnőtt lányok is. Ha lehajolok, bal oldalamon fáj a derekam. Ropog a térdem, a nyakam. Hajam kúsza, semmilyenszínű és eddig csak egy nyáron sikerült rendesen lebarnulnom. Nem értem el semmit amit éljenezni lehetne. Karrierem, mint a hajam. Az állásom, inkább ülésem. Nevetséges és kevés pénzt jelent. A felhalmozott diplomáim nem érlelik a lehetőségeket, hanem csak a szánakozást erősítik. A tudásomból, nem élek meg.  Az ismereteket folyton újítanom kellene, de én olyan könnyen hajlok a jól bevált régi receptjeim felé. Mindennap kérdezgetem: mivel is foglalkozom, mihez is értek, kinek a hasznára élek? Mindennap mentegetőzőm magam előtt. Az elásott tallérjaimról új meséket próbálok kitalálni. Ígérgetem az új regényemet. Naponta takarítok, mégis felvesz a szutyok. A kutyának tartalmasabb ételt főzök, mint magamnak. Még mindig a vakvágányaim közt őrlődök, ha hajnalban felébredek. Reggeltől reggelig kamaszkorom sérüléseit, veszteségeit dolgozom fel. Fázosan álldingálok, sejtésem szerint nem a helyemen. Imától imáig élek.

 

Amikor félig teli a poharam, akkor egy jó harmincas nő vagyok. Mit jó? Egyenesen jójó. Ha tükörbe nézek, egy nőies nő néz vissza, mosolyráncokkal a szája körül. Egészségesen élek. Jógázom, és a napomat, frissen csavart zöldséglével kezdem.  Folytatás következik a bio, organikus, magyar és helyi termék, glutén és adalékmentes kategóriákban. Minden porcikámban lüktet az erő és a tettre készség. Nem mindig volt ez így, úgyhogy ez mostanra különleges öröm. Boldogan kelek, és csodálom végig a rakpartot a villamosból mielőtt az országom házában besétálnék, ahol dolgozom. Dokumentumfilm, versantológia, szőnyegkiállítás és egy könyv is hírdeti, hogy van mit megosztanom másokkal. Van egy férfi, aki hűséggel szeret és elfogad, akár lesz közös gyerekünk, akár nem. Az őszinteség szárnyalásait nevetve dobáljuk egymásnak. Sok barátom van, akikre számíthatok, akik mellettem állnak oly sok mindenben, hogy most egy másodpercre meg is illetődtem. Nem okoz gondot új emberekkel megismerkednem, és akár percek alatt összebarátkoznom. Nem csinálok ügyeket sérelmekből és elutasításokból. Világomban a dolgok állása a kelet és nyugat közötti finom egyensúly. Kényszerek és megkötések teljes hiányát élvezhetem. Abból élhetek, amit szeretek. A megszerzett tudásomat szintézisben oszthatom, és analízisben alkalmazhatom. Szabadságom kreatív és bátor. Ruhákat varrok. Fonalak és szövött faliképek mesélik megéléseim. Tárgyaim megbecsülnek, és segítenek, hogy az öröm látókörében maradhassak. A szüleim folyamatosan bíztatnak és szeretnek,értékelik törekvéseimet, emelnek elnehezüléseimben. A húgom a legjobb barátom, nagylelkű bölcseségével melengetem a botladozásaim. Különösebb nehézség nélkül tudok jelen lenni mindabban, amivel éppen foglalkozom.
Mindennap új törekvéseket valósíthatok meg, vagy érlelek be. Szívemben sok a hála. A helyemen nem áll senki, ha úgy gondolom bármikor oda állhatok....esetleg odébb állhatok.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése